|
|
|
|
Artist Statement:
The art of painting for me is
a straightforward process of
visual representation of my
feelings in response to a
given subject.
Be it a human face, landscape,
a still-life or a fleeting
gesture of a scene in a café,
they all serve as triggers for
emotional movement which...
Further Information
| |
Artist Exhibitions:
Exhibitions:
2009 September Jewish
Summer Festival, Symbol
Gallery, Budapest
2008 April
Könyvesház Gallery, 27 Ráday
Str,Budapest
2007 February
Apropodium Gallery, Ráday
Str., Budapest
2006 September Bálint
Cultural Centre, Budapest
2006 June Szív35
Gallery, Budapest
2005 September Duna
Salon, Budapest
2005 August Esély
...
Further Information
|
|
Artist Galleries:
Coming Soon!
|
|
|
|
Collections:
Jennifer Bassanavar, London,
UK
Sandor Barna, Budapest,
Hungary
Peter Rozsa, Budapest, Hungary
Carl Plansky, N.Y.,USA
dr.Robert Csiszar, Budapest,
Hungary
Ernő Szaz, Budapest,
Hungary...
Further Information
|
|
Commissions:
Coming Soon!
|
|
|
Reviews for Zsuzsa Naszodi:
|
|
|
LIII. évfolyam 28. szám, 2009. július 10.
RADNÓTI SÁNDOR
a szerző további cikkei
A "sitter"
LII. évfolyam 17. szám, 2008. április 25.
Tárlat
Van egy angol szó, a sitter, amelynek nincs magyar megfelelője. Pontosabban - mint oly sok angol szó - rengeteg mindent jelent, egyik változata, a babysitter még meg is honosodott a magyarban, de arra a jelentésére, hogy valaki modellt ül a festőnek (vagy szobrásznak), nincs bevett magyar szó. Én is sitter voltam Naszódi Zsuzsa vászna előtt, én is rettegtem társaimmal együtt, hogy ha már egyszer igent mondtam a festőnek, akkor a kezében vagyok, s amíg nem mondja ki, hogy a kép kész, nincs szabadulás. Az idő szalad, de én most nem a saját munkámon dolgozom, hanem a festőén, s ha egyszer beültem egy pózba, akkor azt minden ülésnapra reprodukálnom kell. Vannak jó napok, amikor a művész - különben kedves asszony - elégedett velem és magával, s vannak rosszak, amikor nagy területeket semmisít meg belőlem, ott a vásznon. Rémképeimben fölsejlik a nagy mester és nagy unoka, Lucian Freud, akinek olykor száz ülés sem elegendő.
Festőmnek öltözékemre is gondja van. Egyik nap egy viseltes öreg zakómban jövök, s elrendeli, hogy ezentúl mindig abban jelenjek meg. Eszembe jut Kazinczy, a Pályám emlékezete, ahol megírja, hogy Stunder János Jakab dán arcképfestő miképp szólítá meg őt: "Nem lehetnék-e oly szerencsés, hogy képedet festhessem, de oly nagyságban, oly állásban, oly öltözetben, mint nekem látszand jónak." S amikor Ferencünk hasonló modorban válaszol - "Jóságod megelőzé kérésemet" -, máris a portretista markában van: "Tehát holnap elvárlak, de ruhád kofferével."
Az így nyert szabadidő azonban sok mindenre jó. Elképzeltem például Forgács Andrást, aki - ha valaki nem tudná - nagyszerűen rajzol, hogy lerajzolhatná közben a festőt, amint őt festi. Én pedig elgondolkozhatom, hogy mit is csinál tulajdonképpen ma a portréfestő. Biztos nem törekszik arra, hogy a "megszólalásig" hű képet alkosson, hiszen ennek csodáját - amelyről egykor legendák és anekdoták tucatjai szóltak - már régen kiütötte kezéből a fénykép. De nem is reprezentálja a modell hatalmát, jólszületettségét, rendjét, foglalkozását, kedvtelését, mint ahogy sok száz évig tette. Amit tehet, az mind beleszorul abba az egyszeri és megismételhetetlen karakterbe, amivel minden ember rendelkezik, s amit a portréfestőnek valamiképpen meg kell tudnia ragadnia.
És mit csinál a sitter? Ha magamat példának vehetem, első sorban izgul. Szorít a művésznek, s persze magának is. Emlékszem, járt itt közöttünk egy festő és grafikus, Hornyánszky Gyula, akit talán méltatlanul elfelejtettek. Most, hogy utánanéztem, én is meglepődtem, hogy 1995-ben halt meg, azt hittem, legalább húsz évvel korábban. Nos, ő sok portrét csinált, amelyekkel modelljei ritkán voltak boldogok. De ahogy teltek-múltak az évtizedek, ezek az arcképek egyre találóbbnak tűntek. Bizonyára azért izgulunk, hogy eltaláljanak, hogy önképünkkel egyezzék a kép, amit látunk magunkról. Meglát-e valamit a festő, amit nem szeretnénk a világ elé tárni, vagy amiről talán nem is tudunk? Faggatjuk magunkat: ilyenek vagyunk?
Szóval arra akarok kilyukadni, hogy saját portrénkkal találkozni sorsesemény. Nézzük az ellenpróbát, a rólunk készült fényképet. Persze most nem a portréfotózásról beszélek, amely nagy művészet is lehet, hanem a pillanatképről, amelyet így is fogunk föl: abban a pillanatban ilyenek voltunk, egy másikban meg mások. Ez is okozhat egzisztenciális megrendülést - merenghetek az elmúlt ifjúságon, észlelhetem egy betegség nyomait, vagy csak visszaemlékezhetek arra a tovatűnt pillanatra -, de amikor portrét nézünk, akkor valami összefoglalást várunk és keresünk. Választ a híres kérdésekre: "Mit lehet tudnom? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem?"
Szembenézünk magunkkal.
(Portré és modell. Naszódi Zsuzsa kiállítása. Ráday Képesház-Kartonart Galéria. Ráday u. 25. Nyitva május 13-ig.)
*
Style
Famously gloomy
Famously gloomy
by Andreea Anca
Sun Online
April 16, 2008 08:00 am > "Life is not a bed of roses," goes an old English saying, and its Hungarian equivalent - "Az élet nem egy habos torta," which replaces roses with cream cakes &<65533; suggest the same miserable expectation for our existence.
Printer friendly Printer friendly Send this article to a friend Send this article to a friend
ADVERTISEMENT
Zsuzsa Naszódi&<8217;s exhibition, Portrait and Model, at the Ráday Képesház, seems to be fully in agreement with the message conveyed by these sayings. Her large oil canvases portray 16 more or less well-known characters from the intellectual and artistic life of Budapest. They bear an intensity that echoes that of Oskar Kokoscha, an expressionist artist whose early career, at the beginning of the 20th century, was noted for his portraits of Viennese celebrities.&<8220;To those of a sensitive nature, this world of ours is a sad, unhappy place, which makes no exceptions for famous people,&<8221; said Naszódi, when asked about the gloom that surrounded her subjects.
Naszódi&<8217;s paintings of strong but refined color tones and rough lines, also reveal the artist&<8217;s particular interest in her subjects&<8217;' hands, which are often portrayed as almost disproportionately large to the rest of the body.
One of the canvases (pictured), shows Eszter Balázs, the previous Style Editor at The Budapest Sun, who joined the ranks of László Dés, the musician, and Márton Karinthy, the theater director and writer, and sat beside her portrait at the opening on Apr 10. However, exactly as we have always known her, she was much more gracious and radiant in real life.
Zsuzsa Naszódi
Portrait and model
Ráday Képesház
Ráday utca 25.
Until May 13
September 23, 2004 - Volume XII, Issue 39
Naszódi: The pleasure of art
By Eszter Balázs
ZSUZSA Naszódi thought herself a successful businesswoman. She was indeed: but then she discovered she can paint and sketch even better. So she left the business sphere, lock, stock, and barrel, to set up her studio - which is not too far from her favorite coffee house Művész. That is how the story of how her pen drawings ended up hanging on the wall of the kávéház began.
"I just drew for myself for pleasure while enjoying my daily coffee or tea," Zsuzsa recounts, "but then the waiters suggested that I should exhibit the drawings right here, in the Művész."
Nothing could be more suitable for the sketches than the lush striped walls of what is one of the oldest coffee houses in Budapest: The drawings show the guests in Művész, chatting and gossiping, reading or solving crosswords, large companies of people laughing above coffee pots.
The drawings do not take very long to complete but that does not mean that the sketches are shallow. The faces, put to paper with a few bold movements of the pen, are extremely expressive and alive. The offended pain of a middle aged lady is just as visible as the malice of another whispering to the ear of her coffee-mate. "I am drawing souls," Zsuzsa said, as she recounts a story from her time in the US.
She wanted to market some of her paintings there and a gallery owner refused the pictures, saying they were too strong and emotional.
"She could not have given me better, more encouraging words of praise," Zsuzsa said. "Over my decades in business I developed quite a good sense of recognizing people and understanding them. I put it to use when I am working on my paintings and drawings."
The black and white drawings fit in well with the old-world grandeur of Művész kávéház. Sitting at one of the marble top tables and waiting for her interviewer to arrive, Zsuzsa was busy putting down a group of three, talking at another table, on paper: A possible replacement of a picture sold from the walls of the coffee shop that never saw an arts exhibition. An outsider in the arts world, Zsuzsa was encouraged both by her artist friends and her teachers on a master course in Italy.
To her knowledge, she is the first artist from Hungary to be invited to the upcoming Bienale of Florence. Earlier this year she spent six months in the Rákospalota
girls' penitentary institution, painting portraits of the young offenders. The portraits as well as her other paintings are accessible on the internet at: www.naszodi.com
Zsuzsa Naszódi
Coffee house scenes in Művész kávéház
Pest, District VI,
Andrássy út 23.
Open until October 10, 2004
Copyright 2001 * The Budapest Sun * All Rights Reserved
"It is a special event to witness an emergence of a rare talent. The exhibition of portraits by Zsuzsa Naszodi is one of those rare events displaying, besides high degree of technical prowess a great empathy with her sitters.
The boldness of the charcoal stroke and the close-up compositions suggests directness of approach allowing for an honest unadorned look into the very soul of the models for whom it may well be their first exposure to a loving scrutiny of an artistic gaze. Against this bold directness, is balanced the inquisitive hesitating curved line, showing a soothing softness which seems to be the main theme of the whole exhibition.
This healing approach to art where the technique, the subject matter and the main focus of interest are all aligned and feel balanced, is in itself an admirable achievement and in my opinion, indicate a high degree of togetherness by the artist. It is precisely this kind of artistic integrity and fresh innocent outlook, that could make a significant contribution to the re-enchantment of the arts."
Carl Plansky
|
|
contact artist
